Ringató

Bevezető

"Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel... még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése."

Szakmai körökben jól ismert a fent idézett néhány sor, amelyet Kodály Zoltán mondott el 1948-ban, Párizsban, egy művészeti nevelésről szóló gyermeknapi konferencián.

Természetesen Kodály akkor még nem a modern kutatásokra gondolt, az anya-magzat kapcsolatanalízisre, hanem arra, minden édesanyának hinnie kell abban, hogy a gyermeke egészséges fejlődése szempontjából fontos már az újszülött számára is énekelni, mondókázni, fontos az édesanya zenei műveltsége.

Ez persze nem azt jelenti, hogy magas szinten kell képzettnek lennie valamennyi édesanyának. Nem csak tanult muzsikus foglalkozhat jól a gyermekével. Minden szülő részt vehet a helyes zenei nevelésben, akiben megvan a jó szándék arra, hogy a gyermekét dalolni szerető, zenét kedvelő emberré nevelje, megóvja a zenei selejttől, és figyelmét az időtálló, szép zene, a művészet felé fordítsa.

Hermann Alice így ír a művészeti nevelésről: "Aki szereti a szépet, az életet szereti... Az igazi művészet szeretete - akár zenében, akár versben, akár képekben találja meg valaki - igényességre nevel. Vajon nem ez-e az a vezérszólam, ami az egész életet helyes útra terelheti? Igényesség önmagunkkal és másokkal szemben, igényesség a munkában és a párválasztásban."

Így hát, ha a fiatal szülők igényesek, akkor készülnek a kicsinyük fogadására lélekben is, tervezgetik gyermekük jövőjét. Gondolatban beszélnek hozzá, becézgetik, ábrándoznak, hogyan, mivé nevelődik, fejlődik majd az apróság.

Az édesanya, édesapa beszéde - a leghétköznapibb dolgokról is - nagyon fontos a gyerekek számára, hiszen ezáltal szereznek tudomást a környező világról. Megszületik a gyermek, s mindjárt elkezdi tanulni a világot, az "emberséget". Az első "professzorai" a szülők. Hogy nyugodt, derűs lesz-e a baba, abban igen nagy szerepe van a szavaknak, de nem csak a szavaknak, hanem a szép, egyszerű dallamoknak, az érdekesen lüktető, szótagokkal zengve-bonva játszó mondókáknak is, amelyeket a szüleitől hall.

Fontos tehát, hogy az édesanyák - hiszen ők töltik a legtöbb időt a gyermekekkel - higgyenek abban, hogy a saját éneklésük, mondókázásuk lelki táplálékul szolgál a kisgyermekük számára. Ne féljenek énekelni, leljék örömüket a dalban, a közös játékban.

Fontos tudniuk, hogy a legjobb technikai feltételek között létrehozott, legkiválóbb művészekkel készített CD felvételek sem pótolják az édesanya hangját, mosolyát, érintését, ölelését.

Mi a Ringató foglalkozások célja? A Ringató családi művészeti nevelési program. Mindenekelőtt fontos számunkra a zenei élménynyújtás, hogy a résztvevő felnőttek és gyerekek átéljék a közös játék és éneklés örömét. Mintát adnunk a szülők számára, hogy hogyan kezdődhet a családban a zenei nevelés. A Ringató nem műsor, nem valamiféle előadás! Közösen - a résztvevő felnőttekkel - hozzuk létre a foglalkozás élményét.

Szeretném, ha minél többen rájönnének annak igazára, hogy az énekszó, a közös ölbeli játék valóban a kicsinyek "lelki tápláléka" kell, hogy legyen. 

Bízom benne, hogy a foglalkozások hatására az édesanyák és édesapák is otthon énekelni fognak gyermekeiknek, és ezzel a fölkeltik a kicsik érdeklődését, kedvet ébresztenek az önkéntes utánzásra. Érzékennyé, fogékonnyá teszik a kicsiket a jó zene, a művészet iránt már ebben a korai életszakaszban.

A Ringató a gyakorlatban, néhány fontosabb módszertani tudnivaló: A harminc perces foglalkozások légköre oldott, felépítése, tartalma előre tervezett, de rugalmasan alkalmazkodik az adott helyzethez. A dalokat, mondókákat sokat ismételjük, egy-egy foglalkozáson belül is, de hétről hétre mindig visszatérünk a régebbiekre. Így az édesanyák könnyen megtanulják azokat.

A foglalkozásokon mindig élő énekszó, vagy a foglalkozásvezető, esetleg meghívott vendég pár perces hangszerjátéka csendül fel, zenei felvételeket soha nem hallgatunk. Kerüljük a divatos, múlandó, kevésbé igényes gyerekslágereket is.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a tanítás nem a kicsinyeknek szól, hanem a felnőtteknek. A gyerekek tehát semmiféle feladatot nem kapnak a foglalkozásokon. Nem kell, nem kötelező csinálniuk semmit, nem várjuk azt, hogy valamit teljesítsenek. Ha akarnak, játszanak az édesanyjukkal, ha akarnak vagy tudnak, akkor pedig néha odafigyelnek.

Ebben az életkorban kitartó figyelemről egyáltalán nem beszélhetünk. A közös éneklés, a játék, a mozgás fő szempont mindenek előtt, de fontos az áhítatos csend is, ami gyakran varázslatként megszületik...

A foglalkozások zenei anyagát a kodályi gondolat szerint válogatjuk. Fontos számunkra a az igazi érték, nagyon ügyelünk arra, hogy selejt zenei anyaggal ne találkozzon senki a Ringatókon. Elsődleges szerepet kap a közös éneklés, mondókázás, és megmutatjuk az ölbéli játékok semmi mással nem pótolható örömét is. 

Az ölbeli játékok elnevezés igen találó, hiszen utal a gyermekek életkorára és egyben a játékok módjára  Kiss Árontól származik ez a gyűjtőnév, neki köszönhető az egyik alapmű, Magyar gyermekjáték-gyűjtemény címmel, amely 1891-ben jelent meg először.

Az egyszerű mozgással kísért ölbeli játékok nagy részét a magyar néphagyományból merítjük. Ezek mindig „kétszemélyes” játékok, a felnőtt és a kisgyermek bensőséges kapcsolatát tükrözik, még a kisebb óvodások is szívesen játsszák az ilyeneket. Ide tartoznak a lovagoltatók, hintáztatók, sétáltatók, altatók, kéz-kar-láb-játékok stb.

Valamennyi ölbeli játék egy-egy miniatűr "dráma". Kezdete van, fokozódó feszültsége, majd végül csattanója, örömteli oldódása. A kisgyermek számára ezek a mozgásos-énekes vagy mondókás játékok jelentik a művészeti nevelés csíráit. A játékok érzelmi hatása hozza számukra azt a katarzist, amit a felnőttnek egy színdarab, vers, regény, egy festmény, zenemű vagy bármely más művészeti alkotás jelenthet.

A kisgyermeknek fontos, hogy a hozzá érzelmileg legközelebb álló felnőttel, szülővel, nagyszülővel élje át ezt az örömet.

A Ringató foglalkozásokon soha nem játszunk még könnyűnek gondolt körjátékot sem. Azokat csak fejlettebb korosztállyal, óvodásokkal, kisiskolásokkal szoktuk játszani.

Ezek mellett az ölbéli játékok, gyermekdalok mellett olyan magyar népdalokat is énekelünk a szülőkkel, amelyet a felnőtt léleknek szánunk, miközben nem baj, sőt nagyon fontos, hogy a gyerekek is halljanak, hallgassanak ilyeneket. 

Hároméves kor alatt nincs direkt tanítás: A hagyományos Ringató nem iskola, de még csak nem is óvoda! Nem várjuk el a gyerekektől a kitartó figyelmet, az egy helyben ülést, de a "produkciót" sem. A foglalkozásokon csak felkeltjük a gyerekek érdeklődését a zene iránt, zenei ingerekkel vesszük őket körül, a szülők pedig mintát kapnak az otthoni éneklés, játék lehetőségeire.

Ha "elmélyülten" játszik otthon a kicsi - ebben az életkorban az elmélyült játék néhány perc csupán - azt még énekléssel sem szabad megzavarni. Tudni kell a mértéket! A túl sok inger épp olyan káros lehet, mint a túl kevés.

Miért nem adunk a gyerekeknek ritmushangszereket, egyéb hangkeltő eszközöket a Ringatón? Ezeknek a használata ebben az életkorban csak zajt keltene a foglalkozásokon, és az nem szép.

A gyermekek mozgása még nem annyira fejlett, hogy egyöntetűen, jól összehangoltan tudnának "zenélni" ezekkel. Sem megfogni, de még helyesen használni sem tudják a különféle ritmushangszereket.

Egyébként is konfliktus forrása lehet, mert a kicsi gyerek nem érti, mi az, hogy megkapja, aztán elvesszük tőle, le kell tennie, mert esetleg következik valami más. Ő talán ragaszkodna ahhoz, amit megfogott. Sőt, a többiek hangszeréhez is ragaszkodna, egy nem elég...

Ismerni kell az életkort! Az ilyen helyezetek megoldása nagyon sok időt venne igénybe a foglalkozás fél órájából, ahol pedig az elsődleges inger, a legfőbb szempont a zene kell, hogy legyen. 

Természetesen lehet különféle hangkeltő eszközöket, hangszereket adni a legkisebbek kezébe, (pl. otthon), de egy olyan foglalkozáson, ahol tíz, tizenöt, vagy esetleg még több kisgyerek van, nem tartom szerencsésnek. 

Mennyi idős kisgyerekkel lehet jönni a foglalkozásokra? Alsó korhatár tulajdonképpen nincs, várandós mamák is jöhetnek, hiszen a felnőtteknek szól a tanítás, nem a piciknek. Általában féléves gyerekekkel már jönnek az anyukák, de szoktak lenni 3-4 hónapos babákkal is, nagyon örülök nekik, de ez a ritkább. Egészen addig lehet jönni a gyerekekkel, amíg óvodába nem kerülnek, bár még a kiscsoportos óvodások is szívesen játsszák ezeket a játékokat, hallgatják a dalokat.

Tehát: néhány hónapos kortól hároméves korig várjuk a gyerekeket anyukával, apukával, nagyszülőkkel.

A gyerekeket csak körülvesszük zenei ingerekkel, feladatuk nincs, produkálniuk sem kell semmit, csak "hallani", erre pedig már a néhány hónapos magzat is képes. Vannak olyan ölbeli játékok, amelyeket az ülni, állni, járni tudó babákkal lehet játszani. (Velük is csak akkor, ha kaphatóak rá.) A kisebbek ezeket is csak "hallgatják", vagy a mama a csak gyengéden "höcögteti" picit a babát, a mondóka, dal lüktetésére, ami persze így helyes.

A "hagyományos" Ringató foglalkozásokon a gyerekek nincsenek életkor szerint különböző csoportokra osztva. Szeretettel várjuk tehát a Ringatóra már a néhány hónapos babákat is és minden olyan anyukát, apukát, nagyszülőt, aki szívesen énekel, játszik együtt a kicsinyekkel, oldott, szeretetteli légkörben, aki maga is úgy érzi, fontos, hogy a művészet eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, aki szeretné bővíteni a dalkincsét.

Akadhatnak, akik önmagukban bátortalanok az éneklésben, és segítségre, vagy az énekléssel kapcsolatban kialakult gátlásaik feloldására vágynak egy közösségben - őket is várjuk!

Bízom benne, hogy a kisgyermekes szülők megtalálnak bennünket, és örömüket lelik a közös éneklésben, játékban, bárhol legyen is a foglalkozás.